Little Angel ~ Juliet Prue Matthews

Adatok

Teljes név: Juliet Prudence Matthews
Születési hely & idő: San Francisco/ 1885. 07. 11
Kor: 128/ 18
Lakhely: Nincs pontos adat, általában a védenceimnél tartózkodok
Foglalkozás: „a jót szolgálom”

Csoport: fényőr ide
Képesség: teleportálás, hallja a védenceit és gyógyító ereje van
Titulus: little angel
Play by: Nina Dobrev

Család

Édesapa: ismeretlen
Édesanya: ismeretlen
Testvér(ek): -
Családtörténet:Nem sok mindent tudok a családomról… Valószínűleg egyke gyermek vagyok, egy nem kívánt fruska! Még az 1880-as években így jellemzett Agnes nővér. Nem szerettem a hölgyet, nem neveztem anyámnak sem őt sem a többi apácát, de nem azért, mert utáltam őket, hanem mert nem ők voltak a szüleim. Semmit nem lehet biztosra állítani, de valószínűleg az apám egy forradalom vezetője volt ami aztán csúfos véget ért a születésem előtt. Édesanyám vajúdva lépett be Isten házába és az apácák lettek a bábák. A szülőnő végül meghalt… Ennyit tudok és, hogy egy kis takarót adott a leánygyermekének. A nővérek a Matthews nevet adták nekem, ezt azzal magyarázták, hogy mikor megszülettem egy öreg kertész, bizonyos Matthews vett a kezébe és a nagy sárga fogaival rámmosolygott! De ez már csak hab a tortán…

Személyiség

Juliet egy sokat szenvedett gyermek. Így tituláltak 1800-as években, mostra már bármely szó illik rám. Rámenős?! Igen! Mivel bármit megteszek a védenceimért. Akaratos?! Naná, nehogy baja legyen bárkinek is, a rosszfiúkon kívül. Szerény és kiismerhető?! Igen, igen és igen. Sok mindent mond ez a két szó, szerénynek érzem magam, mert nem vagyok a csapat középpontja és nem körülöttem forog a fél világ. A munkámnak élek, de nem a munkámért. Tehát csak azért vagyok, hogy segítsek és nem azért, hogy a fényőrség legyen a leghíresebb munka. Érző lélek vagyok, vágyok a szerelemre, a gyöngédségre, egy lelki társra, aki önmagamért szeret majd. Szimpatikus az emberi felem, jóformán csak az a szimpatikus. Amit nem szeretek magamban, hogy bennem van az a drukk, vágy, hogy ne okozzak csalódást senkinek. Félek, hogy nem vagyok elég jó még ekkora áldással sem.
Félek, hogy a 100% Juliet nem elég jó…

Kinézet

Hosszú, enyhén barna hajam van, amit egyenesen hordok. Őzike arcom az ártatlanságot és a jóságot szimbolizálja, a mosolyom hófehér és üde. Két gyönyörű mogyoró barna szemem van, amely úgy csillog, mint a frissen tisztított fényőr ruha. A nyakam vékony, úgymint az alkatom is. Hosszú lábaim vannak és enyhén edzett felsőtestem. Az orrom enyhén pisze, de mégis nőies formát kölcsönöz. A magasságom körülbelül 160 cm.
Az öltözködésem nem éppen a legmodernebb, kedvelem az 1800-as stílust, bő farmer és színes polókat. Alkalmi ruhák nem fordulnak meg a nem létező szekrényemben, de természetesen a fontos alkalmakhoz mindig kiöltözök.

Képesség

Fényőri képességgel rendelkezem. Képes vagyok teleportálni, színes kék fény váltja fel a „testem” helyét, oda megyek, ahova akarok! Képes vagyok kideríteni ki a védencem és mikor van rám szüksége, hallom a leendő boszorkányok és fényőrök hangját, valamint gyógyítani is képes vagyok. Arany fényár távozik a kezemből melynek hatására megtdok gyógyítani akár egy haldokló embert. Egyetlen nagy ellenségem az árnyőr, képes végezni velem, vagy gyógyíthatalan sebeket ejteni rajtam és a társaimon.

Élet

- Nem lesz semmi baj! Csak add a kezed!- nézek a riad fiú, nagy , kék szempárjába. Az arca vérzik, mivel egy nyíl súrolta.
- Tudok segíteni, ha akarod.- nyújtom a kezem, de nem kapok visszajelzést. A riadt szempár olyan, mint az összes többi, amit eddig láttam. Fél, hogy meghal, de nem érti, hogy kerültem ide és miért. Képes az életét adni azért, hogy kiderítse a kis titkot, amibe rögtön beavatnám ha a kezét nyújtaná és bízna bennem. Vannak pillanatok, amikor utálom a munkámat, ez is egy olyan pillanat.
- Kérlek!- mondom neki utoljára és közelebb lépek hozzá, csak ekkor hallok meg egy idegen hangot és a gyors hő változást. Csak nem egy tűzlabda volt?! Nem tudok tovább várni, elkapom a fiú karját és máris teleportálok innen. Amint az orrom a levegőt érzi rögtön elfog a hányinger, mély és intenzív rothadtsajt szagot érzek. Köhögök párat, majd a kezemet a számhoz emelem.
- Mond, hogy nem itt laksz!- emelem fel az egyik szemöldököm, majd várok a válaszra. - Nem egy Paris Hilton villa az egyszer tuti..- morog valamit a levegő, amittől én dühbe gurulok, de megpróbálok nyugodt maradni. Hisz olyan lekezelő és flegma, egy perce még majdnem meghalt, de az is hidegen hagyta.
- A nevem Juliet Matthews, de kérlek csak szólíts Prue-nak.- nyújtom a kezem, amire ő arébb ugrik. Én kicsit elnevetem magam, mert valljuk be ez nagyon vicces szituáció.
- Nem „varázsolok” többet nyugi. Az majd a te dolgod lesz!- nézek rá bátorítóan. - Biztos érdekel mi is történik veled… Nos, mint mondtam a nevem Prue és én lennék a fényőröd. Ne ijedj meg, nem vagyok gyogyós, de hinned kell nekem. Amikor ott voltunk a sikátorban egy démon próbált megtámadni, de sikeresen megmentettelek.- megveregetem a mellkasom, de csak, hogy poénosabb legyek.
- És a jó benned is ott él, szüksége van rád és rám! Nem úgy, mint egy nyálas, romantikus filmben, hanem teljesen másképp.- fonom össze a karom és tovább beszélek, mert tudom, hogy most nem szólna hozzám.
- Figyelj Jason láttad, amit láttál, ez a végzeted. Van esetleg valami kérdésed?- nézek a szemébe úgy, mint legelőször.
- Miért én?- rebegik a hidegtől lila ajkával, majd megismétli..
- Miért én?- Látom ahogy egy árva könycsepp csordul az arcára, és megsajnálom. - Nem mi választjuk a sorsunk.- nem a legjobb bíztatás de azért megteszi.
Közelebb lépek hozzá vigasztalás gyanánt, de ő arrébb áll. Sokat mond nekem ezzel a lépésével, tudom, hogy idő kell neki.
- Jason szeretnéd, hogy elmenjek?- teszem fel a kérdést, majd várok válaszra. Félek attól, ha most itt hagyom akkor minden hiába való lenne. Kár lett volna itt jártatnom a szám, de ő olyan más… Reméltem, hogy a buta kérdésemre nemet mond.
- Maradj!- rikkantja el magát, de nem kiabál. Egy lágy kedve mosolyt helyezek az arcomra és leülök a kanapéra. Már a bűz sem zavar.

Lia